Amikor a családban mindenkinek van hobbija akkor te is azt érzed neked is kell! De mi legyen az?
Amikor lejárt a második gyermekem utáni gyes-em – már nagyon régen volt – elkezdtem dolgozni a szakmámban (röntgenasszisztens). Ezzel egyidőben keresgéltem magamnak valami szabadidős tevékenységet. Talán szerencsés voltam, mert amikor még otthon voltam hallottam egy interjút az egyik reggeli műsorban ahol a hastáncról volt szó…. a legkézenfekvőbb volt, mert partner nélkül is táncolható!
A környéken elkezdtem keresgélni, hogy hol van lehetőség hastáncot tanulni! Egészen hamar találtam is oktatót aki tartott órákat!
Igyekeztem ezt beiktatni az életembe! Minden órán remekül éreztem magam, élveztem, hogy valami olyat tanulok ami csak az enyém, ami sok mindent megváltoztatott bennem!
Másfél év után sajnos észrevettük az egyik tanulótársammal, hogy az órákon nem lehet fejlődni, mindig ugyanazt csináljuk, nincsenek új mozdulatok, kombinációk…. Megbeszéltük, hogy gyakorolni ugyanazt otthon is tudjuk! Mivel közel laktunk egymáshoz rendszeresen gyakoroltunk együtt. Készítettünk koreográfiákat is!
Majd felléptünk egy községben egy augusztus 20-i rendezvényen. Majd 6 hónappal később felkértek minket , hogy egy hölgycsapatnak tanítsunk be egy koreográfiát egy szülinapi bulira. Örömmel fogadtuk a felkérést. Itt kezdődött az oktatói életem egy „véletlennek” köszönhetően.
A szülinapi koreó betanítása után én maradtam oktatónak és azóta is tartok órákat!
Az oktatás hivatalossá tétele számomra fontossá vált, így addig kerestem kutattam az internete amíg találtam itthon hastáncoktató képzést! Beiratkoztam és elvégeztem a sulit, hogy hivatalosan is hastáncoktató lehessek!
Majd az oktatóképző elvégzése után megcsináltam az OKJ-s sportoktatói sulit is, hogy ne csak művelődési házakban, és közösség házakban taníthassak, hanem ha akad lehetőség akkor fitness termekbe is tarthassak órákat!
Így lett kerek az oktatói történetem!
Hiszen anatómiai és pedagógiai ismeretek nélkül oktatni, felelőtlenség!
Várok mindenkit szeretettel az óráimon!